Közlekedésbiztonság

Tanácsok gyalogosoknak

Bizonyára te is tisztában van azzal, hogy a mindennapos közlekedés óriási veszélyeket rejteget magában, ha nem vigyázunk, nem vagyunk elég körültekintőek és óvatosak.

1. Inkább 5-10 perccel korábban induljon el, hogy ne kelljen rohanni!
2. Körültekintés nélkül soha ne menjen át az úttesten,még a zebrán sem!
3. Kerülje azt, hogy álló jármű mögül, vagy takart helyzetből lép le az útra.
4. Ha gyermek vagy,ne szégyelld megfogni szüleid kezét az úton való áthaladás közben.
5. Lehetőleg a kijelölt gyalogosátkelőhelyen (zebrán), ennek hiányában a legbiztonságosabb helyen menjen át a túloldalra.
6. Az utca nem játszótér. Erről soha ne feledkezzünk meg és a járdán sem hagyjuk futkározni a gyereket!
7. Ha a gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék zöld fénye villog és már lelépett az úttestre, akkor szedje a lábát! Ha még azonban a járdán áll, semmiképp ne induljon el!
8. Ha kerékpárral közlekedik, ne feledkezzen el az első illetve a hátsó világításról, valamint a kanyarodás előtt ne felejtse el kezével jelezni szándékot.
9. Tömegközlekedési járműveken való utazáskor kapaszkodjon a balesetek megelőzése érdekében.
10. Ha az autóbusz, villamos és trolibusz ajtaja nyitva van, de a csengő hangját már hallja, ne szálljon le illetve fel!

Jótanácsok kisiskolások szüleinek

Kicsi gyerekekkel gyalogosan vagy tömegközlekedési eszközökkel közlekedni egyáltalán nem könnyű feladat. Nem csak azért, mert az utca ritkán kismama- vagy gyerekbarát, hanem azért is, mert a kicsik még nem követik mindig az előírásokat, sokszor szertelenek és figyelmetlenek. Ez életkorukból is adódó sajátosság, nekünk mégis el kell érnünk, hogy megtanulják, melyek azok a szabályok, amelyeket mindenképpen be kell tartaniuk, ha biztonságosan haza akarunk velük érni. Ezért a közlekedés rendjének megtanítását nem lehet elég korán elkezdeni. A nagyvárosban élő édesanyák tudják, kisgyerekkel gyalogosan és babakocsival közlekedni óriási feladat, különösen ha már nem egy, hanem két gyerekkel kell eljutnunk valahová. Rámpák a legtöbb helyen nincsenek, a metrókat lépcsős aluljárókon keresztül lehet megközelíteni, babakocsival sikeresen felszállni buszra, villamosra gyakorta segítőkész emberek jóindulatán múlik. Hiszen még ma is a legtöbb tömegközlekedési eszközre lépcsőn lehet fellépni. Aki teheti ezért autóval közlekedik inkább. Ha gyakran választjuk a gépkocsit, akkor a gyermek azt tanulja meg, hogy mindenhová csak így lehet eljutni. Ráadásul nincs alkalma arra sem, hogy begyakorolja a közlekedési szabályokat. Ez pedig az ő életkorában szinte a legfontosabb. A vidéken, kistelepüléseken felnövő gyermekeknek is fontos - ráadásul óriási élmény – hogy kipróbálják olykor a nagyvárosi közlekedést.

Egyszerű szabályok
A kétévesek még egyáltalán nem képesek arra, hogy megértsék a szabályok rendszerét és mindig ugyanúgy és változatlanul kövessék azt. Viselkedésük az utánzáson alapul, vagyis a felnőttekhez szeretnének hasonlítani, ezért a közlekedési szabályok megtanításában a legfontosabb a helyes minta. Ha mi magunk nem a zebrán megyünk át mindig, ha a piros lámpát nem tartjuk tiszteletben, akkor a gyermek sem fogja. Ennek ellenére pusztán az, hogy jó példával járunk elől, még nem elegendő, fontos az is, hogy minden egyes alkalommal tudatosítsuk a gyermekben, hogy mit csinálunk és miért. Néhány egyszerű szabályra gyakorta emlékeztessük!

1.  A járda szélén mindig álljunk meg, fogjuk meg a kezét, és mondjuk el, hogy mielőtt lelépünk az úttestre, körül kell néznünk mindkét irányba.
2. Akkor indulhatunk el, ha semelyik irányból nem jön autó és motor.
3. Kérjük arra, hogy mindig jöjjön közvetlenül mellettünk, még akkor is, ha nem akarja megfogni a kezünket.
4. Hívjuk fel a figyelmét a piros lámpára, és kérjük meg, szóljon, ha zöldre vált.
5. A járdán sem szabad annyira előre szaladnia, hogy kikerüljön a látóterünkből, elveszhet ugyanis a tömegben és bármikor következhet egy úttest, ami veszélyes lehet.
6. A metróaluljáróban, a villamos járdaszigeten tilos szaladgálni, mert különösen balesetveszélyes.

Szabálykövetés
Biztosan számíthatunk arra, hogy az idő múlásával egyre több szabályt tud megérteni és megjegyezni majd. Az úgynevezett kettős szabálytudat azonban még sokáig – nagyjából tíz éves koráig – érvényben marad. Ez azt jelenti, hogy a szabályokra úgy gondol, hogy azok megváltoztathatatlanok, mert az „Isten”, a „király”, stb. alkotta őket. Ugyanakkor nem tudja ezeket még teljes mélységükben megérteni, ezért csak annyit alkalmaz belőlük, amennyit megértett és megismert. Úgy éli meg a szabályokat, hogy azok kötelezőek, de úgy alkalmazza őket, mint egy nagyjából érvényes cselekvési mintát. Arról sincs tudomása, hogy ezeket az előírásokat – a közlekedésieket is -, mi emberek alkotjuk, méghozzá közös megegyezéssel és ezért meg is változtathatjuk őket. Ebből az is következik, hogy nem számíthatunk mindig arra, hogy a kisgyermek „tudni fogja” az összes szabályt minden egyes pillanatban, és például nem lép le a járdáról körbetekintés nélkül. A saját gyerekünket azonban elég jól kiismerhetjük, tudhatjuk, hogy mire képes és mire nem, mennyire félős, mi az, amit betart és mi az, amiben óvatlan. A fejlődését az segíti elő, ha nem próbáljuk mindig mindentől megvédeni. (lásd a „Nincs veszélyérzete” című cikkünket). De a magyarázat, az érvelés, a tudatosítás minden pillanatban érvényes feladat.

 A biztonságos kerékpározásról